Történelem

A pázmándi templomról és egyházközségről

A pázmándi templom történetében 1718 az első, minden bizonnyal hiteles évszám. Ekkor szentelte fel a mostani templom még bizonyosan félkész épületét Cserkó István komáromi jezsuita szuperior, azaz házfőnök.

A plébániák 1753-54-es összeírásában említik, hogy állt itt egy kőből épített templom, amit a törökök 1688-ban, kivonulásukkor, a községgel együtt felgyújtottak. A jezsuita atyák telepítették újra a részben elnéptelenedett Pázmándot felvidéki birtokaikról. Kezük nyomát mind a mai napig őrzi a falu. A mostani kastély/iskolát földszintes épületként ők építették rendház céljaira. Az innsbrucki segítő Szűz Máriát ábrázoló házi oltáruk a székesfehérvári egyházmegye múzeumának gyűjteményét gazdagítja.

Szintén a Jézus Társasági atyák helybeli birtokossága alatt készült az eredetileg a kastély mellett álló, 1735-ös évszámot viselő Mária-oszlop. Szoborrészének eredetije ma a templomban, a bejárat közelébe található.

A Nepomuki Szent János szobrot (a Vadász utca elején) ugyanekkor állíttatták. A templom előtt található fehér kőkereszt stílusjegyei alapján szintén a XVIII. században került mai helyére.

A templom északkeleti fala mellett neogótikus talapzaton álló Szentháromság-szobor 1887-es évszámot visel.

A toronyóra messze hangzó ütéseit már 1805-ben is hallhatták a falubeli emberek. A tönkrement, elrozsdásodott szerkezet és számlapok cseréjét 1987-ben kezdeményezte a községi tanács. Az óra pedig hamarosan újra indult és azóta is mutatja az arra járóknak a pontos időt.

A templomot az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1963-64-ben külsőleg tataroztatta. Ekkor bontották ki a befalazott kőkeretes, XIII. századi toronyablakokat.

A két tekintélyes méretű, XV. században készült átjárós támpillért és a torony alsó részének vaskos falait szemlélve bizonyos, hogy a török uralom alatt és előtt nagy méretű templom állt itt.

A jelenlegi épületben a legszembetűnőbb a főoltár. Képe a Szeplőtelen Fogantatást ábrázolja. Ismeretlen mester munkája a XVIII. századból. 1869-ben a kor stílusának megfelelően jelentős átalakításokat végeztek a templom belsején. A Jézus Szíve szoborral díszített mellékoltár is ekkor nyerhette el a mai formáját. A délnyugati fal mellett található Nepomuki Szent János-mellékoltár, a szószék barokk stílusú alkotások az 1700-as évekből.

A hatváltozatú, Bach-rendszerű orgonát 1818-ban említik először.

A híveket kiszolgáló helyi plébánia 1721-ben alakult meg. A kereszteltekről és házasulandókról ekkortól, a halottakról 1722-től vannak anyakönyvek.

A plébánia újabb kori története alatt fiókegyházként – mint önálló plébániával nem rendelkező hely- kezdetben ide tartozott Velence, Sukoró, Gárdony. A változó püspöki besorolás miatt volt olyan időszak (1765 körül), amikor egyszerre 8 filiát kapott szolgálati helynek a pázmándi pap. Igaz, ezek közül Agárd, Nyék, Felső és Alsó Pettend puszták voltak, illetve uradalmi központok, csekély lakossággal.

A templom 1985-ös szigetelését követően 1986-ban kapta meg jelenlegi fehér színét. A belső falfestés felújítása az elektromos hálózat és a világítótestek szükségszerű kiváltása után 1997 a beázó tető cseréjének éve volt.

A munkálatok szó szerinti megkoronázásaképpen 1998. augusztus 3-án daru emelte fel az új toronysisakot a helyére, amely a II. világháborúban megsérült és lezuhant régit pótolja.

A kriptáról és a sírtáblákról

A templom szentélye és sekrestyéje alatt kripta van, az egykori kegyurak (a templom felszereléséért és működtetéséért felelős földesurak), a Kempelenek és családtagjaik földi maradványai nyugszanak itt.

A szentély két oldalán tardosi vörös mészkőbe vésve Kempelen János (a nagyhírű tudós Farkas testvére) és felesége, Judit sírtáblája található.

A sírtábla feliratának fordítása a következő:

AZ IGEN TEKINTÉLYES PÁZMÁDI KEMPELEN NEPOMUK JÁNOSNAK, A MAGYAR KIRÁLYI KANCELLÁRIAI TANÁCSOSNAK, AKI 1801. MÁRCIUS 31-ÉN ÉLETÉNEK 76. ESZTENDEJÉBEN HALT MEG. (Állíttatta gyászoló hitvese.)

A hitves sírtáblája:

AZ ELŐKELŐ MATRÓNÁNAK, KEMPELEN JUDITNAK, AKI A HÍRES SCHRÖFFL ÉS MANSBERG CSALÁDBÓL SZÁRMAZOTT, BOLDOG HÁZASSÁGBAN ÉLT AZ IGEN ELŐKELŐ PÁZMÁNDI KEMPELEN NEPOMUK JÁNOSSAL, ÉS E NEMZETSÉGET HÁROM GYERMEKKEL GAZDAGÍTOTTA, ÉS ÉRDEMEKBEN TELJES VOLT ÉLETÉNEK 76. ÉVÉBEN, 1810. OKTÓBER 3-ÁN HALT MEG BUDÁN A SORS RENDELÉSÉBŐL E GYÁSZEMLÉKET GYÁSZOLÓ FIAI ÁLLÍTOTTÁK A LEGSZERETETTEBB ÉDESANYÁNAK.

A Pázmándi Kempelen családba házasság útján bekerültek az Almásy família tagjai is Almásy Antal és hitvese, Kempelen Mária Terézia szintén a kriptában alusszák örök álmukat. Sírtábláik feliratának (ezek a templomhajó jobb és bal oldalán található piszkei fehér mészkőtáblák) fordítása a következő:

A PÁZMÁNDI KEMPELEN MÁRIA TERÉZIÁNAK, A KIVÁLÓ ERÉNYŰ, SZÉPSÉGŰ, VAGYONÚ (hozományú) ÉS CSILLAGRENDDEL KITÜNTETETT (hölgynek), MIDŐN ÉLETÉNEK 52. HARMONIKUS ÉS BOLDOG HÁZASSÁGÁNAK 34. ÉVÉBEN, 1823. MÁRCIUS 1-JÉN AZ ÉLŐK KÖZÜL ELRAGADOTATOTT. (Állítatta) GYÁSZOLÓ FÉRJE, A HÁROM GYERMEKÉVEL ELÁRVULT ZSADÁNYI ÉS TÖRÖKSZENTMIKLÓSI ALMÁSY ANTAL, A MAGYAR CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI TANÁCSOS.

A férj sírtábláján a következő olvasható:

ZSADÁNYI ÉS TÖRÖKSZENTMIKLÓSI ALMÁSY ANTAL SÍREMLÉKE (CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI KAMARAI ÉS HELYTARTÓI TANÁCSOS), AKI, MIUTÁN 40 ÉVÉT SZENTELTE AZ ÁLLAMI SZOLGÁLATNAK, 1834. AUGUSZTUS 11-ÉN, ÉLETÉNEK 69. ESZTENDEJÉBEN MEGHALT, VALAMINT ÉLETE DRÁGA PÁRJÁNAK, KEMPELEN MÁRIA TERÉZIA HAMVAINAK (síremléke), AMELYEKET 11 ÉVEN ÁT VILÁGÍTOTT MEG (mécsest égetett), AMINT KÍVÁNTA AZ ELTEMETETT GYÁSZOLÓ FIA, EDUARDUS P.

A pázmándi templom harangjai

A legelső fellelhető levéltári adatok szerint a templom kis- és lélekharangját 1742. szeptember 30-án szentelte fel Bodajkon Berényi gróf pécsi püspök. 1754. július 6-án áldotta meg Bíró Márton püspök a Szent Donát tiszteletére készített 1 mázsa 30 fontos nagyharangot.

Az 1778-as egyházi vizsgálat már négy harangot említ, amelyek 1771-es készítésűek. A legnagyobbik 4 mázsa 38 fontos Szent Istvánnak, a második 2 mázsás Szent Istvánnak és Szent Donátnak, a harmadik 1 mázsa 28 fontos Nepomuki Szent Jánosnak lett szentelve. A negyedik 30 fontos lélekharang. Az 1865. szeptember 8-án tomboló nagy pázmándi tűzvész megrongálta a harangokat is, valószínűleg ezeket újra öntötték, kijavították.

Az I. világháborúban lőszergyártási célból elrekvirálták a nagyharangot. E helyett készítette Csurgó Mária, Csurgó Julianna, és a Pázmándról addigra elköltözött Csurgó Imre, a jelenleg is használatos 508 kg súlyú nagyharangot. A 154 kg-os kisharangot az I. világháborúban hősi halált halt katonák emlékére a községi hívek közadakozásból öntették. A költségekhez özv. Lyka Döméné sz. Podmaniczky Elma bárónő, a templom kegyúrnője is bőkezűen hozzájárult, és a haranganyai tisztet is vállalta. A felszentelési ünnepség Pázmándon 1938.augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén történt. A megáldást Papp Lajos esperes plébános vezette.

A nagyharang felirata:

AZ EUCHARISZTIKUS KRISZTUS KIRÁLY DICSŐSÉGÉRE ÉS A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA TISZTELELTÉRE ÖNTETTÉK CSURGÓ JULIANNA , CSURGÓ MÁRIA, CSURGÓ IMRE ÉS NEJE SZ. FARKAS BERTA SZÜLEIK CSURGÓ JÁNOS ÉS NEJE SZ. GRÁNIG (helyesen Gránicz) ROZÁLIA EMLÉKÉRE PÁZMÁNDI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG RÉSZÉRE AZ ÚRNAK 1938. ESZTENDEJÉBEN ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ, MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS MESTERE BUDAPESTEN.

1944-ben az egyik harangot a megszálló német katonák ledobták: nagy lyukat ütött a földbe a 200 kilós, 173 éves szerkezet. Eddig imára buzdítva szólt, ezután halált szórt: lőszert készítettek belőle.

Papp Etelka helyi hívő adománya tette lehetővé a harangozás elektromos vezérlésűvé való átalakítását. A munka 1984. november 21-én készült el.

Régi harangozási szokások

Napközben, ha megszólal templomunk kisharangja, főképpen az idősebb asszonyok kérdezgetik egymástól – Ki a halott? – aggódnak, hogy talán rokon, szomszéd, ismerős költözik ki a temetőbe.

Korábban a harangszó pontosabban tudósított az elhunytról. A legkisebb harangot húzták meg kisgyermek halálakor, felnőtt nő halálakor két verset, férfi elhunytakor három verset húztak, utána az összes harang szólt – kiharangozták a halottat. A temetések a háztól indultak ekkor is harangoztak, amíg a temetőbe nem értek.

Tűzjelzés esetén, illetve nagy vihar közeledtekor, felhőoszlatás céljából úgy verték félre a harangot, hogy a nyelvére rákötötték a harangkötelet. Ez utóbbi esetben, részben babonából, másrészt, hogy imádságra szólítsák a híveket. Nagy tűz esetén gyorsan, csitultával egyre lassabban kongattak. A helyi tűzoltóság vásárolt ugyan egy trombitát is, de harangszó megfigyelő és jelző szerepe a magas toronyban továbbra is megmaradt.

A hajnali harangszó télen 5 órakor, nyáron 4 órakor szólt – ekkor keltették munkára a cselédeket. A déli harangozás a rádió harangszava szerint történt ez volt a legpontosabb időjelzés.

A harangozó 1952 előtt id. Tóth Mihály volt a fia segítségével. 1952-1970. között Tóth Rudolfné, 1970-től Tóth Mihály (Misi bácsi). Szép tenor hangját és zenei érzékét kihasználva a plébános kántorképző tanfolyamra is küldte, így hosszú évekig az orgonát is ő szólaltatta meg a templomban. (A harangozás villamosítása és Misi bácsi nyugállományba vonulása alkalmából megkapta a nagyharang kötelét Sándor atyától.)

Készítette: ifj. Pintér László